Szülőnek lenni

Az egyik legcsodálatosabb dolog a földön anyává, apává válni. Élethosszig tartó elköteleződés. Sajnálatos dolog, hogy erre a feladatra nem létezik felkészítés. Többségünk azt sem tudja, hogy mire vállalkozik, amikor úgy döntünk, belevágunk a családalapításba. Ez talán szerencse, de sajnos sok probléma forrása is.

Szülőnek lenni nem csak öröm, (időnként bánat), de kötelezettségekkel is jár!

Szülőként az a dolgunk, hogy megtanítsuk gyermekeinket életképes felnőttekké válni, mire nagykorúvá válnak.

Sajnos az iskolában nem tantárgy a gyereknevelés. Van, aki könyveket olvas, segítséget kér. Van, aki csak azokból a mintákból, példákból gazdálkodik, amiket otthonról hozott. Mivel a saját szüleink sem tanulták ezt az életeket meghatározó dolgot, sok tudást nem tudtak nekünk átadni.

Nem vagyok pszichológus, bár a főiskolán tanultam pedagógiát. A tapasztalatokat saját gyermekeim felnevelése során sikerült elsajátítanom. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy az induláskor és azt követően is volt segítségem, aki utat mutatott.

Több dologgal is találkoztam, amit álmomban sem gondoltam volna, hogy fontos, hisz otthon nem ezt láttam, nem ezt tapasztaltam.

Sok fontos alapelv van, melyeket érdemes szem előtt tartani, ha gyermekeink jóléte, boldogulása lebeg a szemünk előtt.

Egyik dolog, amivel nekünk szülőknek tisztában kell lenni, hogy csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit. Hogy jól neveltük-e gyermekeinket, talán 20 éves korukra kiderül. De még akkor sem fogjuk tudni, hogyan is kellett volna jobban csinálni.

Segítség nélkül semmi esetre sem!