Szándék + rugalmasság = változás IV. rész

Gyakran elhangzott nálunk az étkező asztalnál, hogy az étel nem játék!

Micsoda „szobrokat” lehetett pedig formálni a krumplipüréből! Természetesen villával! Úgy nagyobb volt a kihívás! A betűtésztából szavakat állítottunk össze. A reggeli csücsökvadászatunkat már említettem.

Ezekhez az ételekhez olyan kellemes élmények társulnak számomra, amelyek felidézése növeli az elfogyasztás során érzett örömöt. Régi pillanatokat hívnak elő, amikor jól éreztem magam.

A tojásos nokedli zsenge fejes salátával...

A krumplis tészta készítése során anyukám mindig félretett számomra egy kávés csészényi paprikával fűszerezett krumplit. Csak nekem! Egész rituálét építettem köré, amikor azt a fél maréknyi ételt elfogyasztottam a mokkáskanállal…

A napköziben péntekenként a rántott hús pürével és befőttel egyenlő volt a heti tanulás befejezésével és a hétvége indulásával.

Mondanom sem kell, hogy ezek az ételek azóta is a kedvenceim közé tartoznak.

Hosszú heteken, hónapokon keresztül kellett fegyelmezetten felülírnom a beidegződést, hogy a megszokott köretek: krumpli, tészta és rizs helyett, zöldséggel is fogyasztható a hús, illetve hús nélkül is lehet finom a zöldséges egytálétel. A főzeléken nyers zöldség is lehet feltét. Így is jól tudok lakni.

Nagyon sok múlik a fűszerezésen és természetesen a hajlandóságon.

A gondolatot, hogy "én ezt nem eszem meg...", szintén nyakon kell csípnünk és le kell cserélnünk arra, hogy "a célom elérése érdekében megkóstolom".